Bemutatkozás

Az Oldalról

Mivel véleményem szerint úgy illik, hogy az első blogom egy kis bemutatkozás legyen, Üdvözöllek a honlapomon, Sallai „RichieS” Richárd vagyok, de egy időben az „Alan Richards Costigan” nevet is használtam, ennek a miértjéről a Novellák és Versek oldalon olvashatsz, „A Rózsalovag” novella leírásában.

Az oldalam neve CREO ERGO SUM, aminek jelentésében nem vagyok teljesen biztos, ugyanis nem tanultam latint az életem során, a Google fordítóprogramját használtam hozzá, ami sajnos nem teljesen megbízható, de angliai életem során sokszor rendkívül hasznosnak bizonyult. Viszont ha nem vagyok egészen biztos a kifejezés helyességében , miért választottam ezt a nevet az oldalnak? Nos, ennek nem egyszerű a magyarázata.

Azzal kezdeném, hogy egy híres francia filozófus, bizonyos René Descartes híres szállóigéjét a ” Cogito ergo sum” (Gondolkodom, tehát vagyok – eredeti franciában „„je pense, donc je suis” ), szerettem volna kissé átalakítani azzal kapcsolatban, amivel az oldalam foglalkozik a gondolkodáson, gondolkodásra késztetésen és a vélemény nyilvánításon kívül, ez pedig a CREO vagyis kreálás, készítés (egyes nyelvi fordításokban teremtés illetve hinni valamiben), elvégre az oldalamon olyan blogokat, verseket, novellákat, képeket, zenei mixeket találsz , amelyeket én alkottam (vagy az én elgondolásaim alapján készültek), vagyis számomra a CREO ERGO SUM azt jelenti :Alkotok, tehát vagyok.

Másrészről ez az „Alkotok, tehát vagyok” érdekes módon egybe vág a hitemmel, mert bár római katolikusnak lettem nevelve, nem értek egyet mindenben a római katolikus egyházzal, ugyanis akárcsak a fent említett francia filozófus, én is szoktam gondolkodni, illetve filozofálni : olvastam rengeteg vallásról ( zsidó, mohamedán, buddhista, hindu, egyéb) és mindben találtam elfogadható és számomra elfogadhatatlan dolgokat. Számomra az egész olybá tűnik, mintha minden tanításba emberi kezek belenyúltak volna: hol elvettek, hol hozzáadtak dolgokat, az adott korok irányzatai és politikája alapján, vagyis ugyanaz történt az eredeti tanításokkal, mint ami az emberiség történelmével, amihez szintén szeretnek hozzányúlni egy adott kor „szellemi” vezetői vagy az emberek többsége által megválasztott vezetők. Mivel úgy érzem, máris kissé elkalandoztam írás közben, ugorjunk kicsit vissza a hitemhez és az „Alkotok, tehát vagyok” -hoz. Érdekes módon, egy nagyszerű regényíró egy kevésbé felkapott regénye gondolkoztatott el a legjobban, és határozza meg saját hitem egyik alaptézisét, ha nem gond, idéznék is most a könyvből:

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindannyian Istenek vagyunk, hanem azt, hogy mindannyiunkban megvan az Isteni erő: a „CREO ERGO SUM” vagyis az „Alkotok, tehát vagyok” (ha úgy tetszik: Teremtek, tehát vagyok) pontosan erre utal – elég ha csak a Biblia elejére gondolunk, a Teremtés könyvére. A félreértések elkerülése végett ez az oldal nem azért jött létre, hogy én híres, esetleg gazdag legyek vagy megváltoztassa a világot, hanem azért, hogy másokat is alkotásra (ha úgy tetszik teremtésre) és gondolkodásra INSPIRÁLJON.

Rólam – röviden

1979-ben születtem egy kis városban, amely a Balaton Felvidéken, a róla elnevezett Tapolcai-medencében fekszik. Átlagos gyerek voltam, hajlamos a csínyekre, bár eléggé zárkózott, nehezen barátkozó, ami alacsony termetemnek és gyermekkori szemtengely-ferdülésemnek tudható be, ugyanis hosszú évekig szemüveget viseltem. A „régi rendszerben” nőttem fel, amelyet bár akkoriban nem tudtam felfogni, de érzékeltem: iskolaköpeny, tornazsák, játszóterek, osztálykülönbségek, voltam kisdobos és egy évig úttörő is. Tanultam 1 évig oroszul, kísérleti jelleggel angolul, majd rám erőszakolták a német nyelvet- akkoriban legalábbis úgy éreztem. Azt hiszem, hogy amióta megtanultam olvasni, azóta szeretek is olvasni – bár megválogatom , hogy mit olvasok el, elég széles az érdeklődési köröm. Nem voltam jó tanuló, valószínűleg javamra vált volna, ha még 1-2 évre visszatartanak az óvodában, de a „régi rendszerben” ez nem volt lehetséges. A zene szeretete, a szépérzék és a kreativitás öröklött a családban, viszont sajnos nálam ez hihetetlenül rossz kézügyességgel párosul, talán ezért kötöttem ki az írásnál először. 10-11 évesen epilepsziát diagnosztizáltak nálam, amit nem volt éppen könnyű megállapítani, mert évente csak egy-egy rosszullétem volt, gyógyszer szedése mellett pedig hamarosan tünetmentessé váltam. Cukrász szerettem volna lenni, de szüleim rábeszélésére szakácsnak jelentkeztem és csak a véletlennek köszönhetően kötöttem ki a kereskedelemben ( a régi rendszerben ennek a szakmának az elvégzéséhez szükség volt egy gyakorlati helyre, de a gyakorlati hely üzemeltetője elfelejtette az oktatásom igazolni az iskola felé). Későn érő kamasz voltam, 147cm „magas” és 47kg voltam, amikor elkezdtem a Szakközépiskolát és emiatt eléggé megsínylettem a tanulmányaim kezdeti éveit, amikor elszakadtam az általam már jól ismert általános iskolás környezettől, ahol nem egy ember gúnyolódásának célpontjává váltam, ráadásul a tanulmányi eredményeim sem voltak a legjobbak, Élelmiszer Eladóként végeztem. Az érettségit mindenképpen szerettem volna elvégezni és szerettem volna tovább tanulni, főleg, hogy közben felfedeztem, hogy rendkívül fogékony vagyok a számítástechnika irányában, azonban szüleim időközben elváltak. Én édesapámnál maradtam, aki anyagilag nem tudta/akarta támogatni a tanulmányaimat, az érettségi megszerzéséhez édesanyám anyagi támogatása és nyári diákmunkák által jutottam el (akkoriban még nem volt népszerű a diákok év közbeni alkalmazása) , utána azonban lehetetlenné vált a továbbtanulásom anyagi okok miatt, így el kellett mennem dolgozni egy helyi raktáráruházba. A munka mellett azért elvégeztem egy Vendéglátóipari Üzletvezető tanfolyamot, illetve hobby-ként elkezdtem rádiózni a helyi rádiónál, ahol igyekezetem látva munkát ajánlottak és alkalmazásba vettek.

Sajnos a 101.8 Tapolca Rádió pár évre rá anyagi okok miatt megszűnt, ezt követően voltam felszolgáló szállodában, pultos kocsmában, mobiltelefonok minőségi ellenőre Zalaegerszegen, majd kútkezelő a tapolcai Shell benzinkúton, amíg hosszú idő végre úgy nem döntöttem, hogy meglépem azt, amit már a rádiós időszak óta szerettem volna meglépni és csak az tartott tőle vissza, hogy mindig bíztam és hittem abban, hogy az életem kellően pozitív fordulatot vesz, de ez inkább csak ideiglenesen sikerült: Kiköltöztem Angliába, Bristolba. Sokan azt hitték, hogy ezt a pénz miatt teszem, és bár természetesen az is motivált, nálam nem ez volt az elsődleges szempont, nem ez adta a legnagyobb lökést a költözéshez. Számomra a motivációt az adta, hogy találjak végre magam mellé egy társat, egy olyan lányt, aki el tudja fogadni eléggé bonyolult és sokoldalú személyiségemet, mert kamasz korom óta nem sok sikerem volt a szebbik nemnél, ráadásul világ életemben nem féltem semmitől, csak attól, hogy egyedül maradok. A motivációm másik része az volt, hogy elegem lett abból, ahogy Magyarországon egymással bánnak az emberek, ki nem állhattam a politikailag mérgezett, jelentős anyagi különbségekkel rendelkező, egymást diszkrimináló, irigy és gyűlölködő társadalmat – szerettem volna kiszakadni ebből, ami sikerült is.

9 és fél évet töltöttem Bristolban, ahol rengeteg dolog történt velem: megtanultam beszélni társalgási szinten angolul, megismertem megannyi különböző vallást és kultúrát, szereztem jó pár barátot, majdnem lenulláztam magam, majd viszonylag helyre is jöttem anyagilag, volt egy elég kemény depressziós időszakom ( az anyagi gondok és a „kapuzárási pánik” miatt – ott sem találtam párt magamnak) , viszont elkezdtem máshogy látni a világot, legyőztem a félelmemet az egyedülléttől, elsajátítottam egy nyugodtabb életformát, és elkezdtem máshogy gondolkodni az életről. A munka mellett megtanultam autodidakta módon weblapot szerkeszteni ( első, weblapom a WalkInBristol (with Richie) volt ) fényképeket készíteni mobillal, visszatértem a régi hobby-aimhoz: az íráshoz és a zenei mixek készítéséhez illetve rengeteget jártam túrázni, múzeumokba, kiállításokra, rendezvényekre. Sajnos azonban közben az évek elszálltak felettem, az olyan események mint a Brexit, a Covid járvány és az Ukrajnai háború pedig kikezdték az Egyesült Királyság gazdasági rendszerének működését is, egyedülállóként egyre nehezebbé vált életszínvonalam fenntartása, és mivel a családom már évek óta hívott haza, úgy döntöttem, hogy hazaköltözök, így 2024 októberében visszatértem szülőhazámba. Hazaköltözésem után azzal szembesültem, hogy Magyarországon sok minden változott illetve kezdett el változni pozitív irányba, de sajnos a beidegződés megmaradt, bár Magyarországon már kevésbé bánnak az emberek rosszul egymással, a társadalom továbbra is politikailag mérgezett, jelentős anyagi különbségekkel rendelkező, egymást diszkrimináló, irigy és gyűlölködő -bár manapság ez többnyire az Interneten nyilvánul meg. Emellett azt is tapasztalnom kellett, hogy a korosztályom a tapasztalataim ellenére egyre nehezebben jut munkához, a magyarok többségének pedig téves elképzelései vannak a külföldi élettel és munkával kapcsolatban, ezért hobbyként megszerkesztettem és elindítottam egy webes hírportált, amelyen külföldi, többnyire helyi híreket szándékoztam megosztani -magyarra fordítva, segítve ezzel a helyes és hiteles információ áramlást. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy az emberek, annak ellenére, hogy viszonylag pontos fordításban közöltem a híreket illetve minden hírnél feltüntettem a hír forrását, ahol el lehetett olvasni az eredeti hírt, nem hitték el annak valóságtartalmát, sőt, megmagyarázták, hogy ez nem így van. Mivel az oldal szerkesztése rengeteg időmet és energiámat vette el, és nem akarok többé újra részese lenni egy politikailag mérgezett, irigy és gyűlölködő társadalomnak, az oldalt rövid úton, pár hónap után töröltem. Fontosabbá vált számomra, hogy fizikailag segítsek a családomnak abban, amit tudok, és elkezdtem építeni ezt a weboldalt, ami inkább az alkotásról fog szólni, persze nem lesz teljesen (főleg a blog ) kritikamentes. Terveim szerint ezen blogban írni fogok magamról, a világ eseményeiről az én szemszögemből nézve, tervezek egy kis film és sorozatkritikát (hihetetlen sok filmet és sorozatot néztem végig életem során, Angliában főként eredeti nyelven), a többi pedig majd kialakul…

Mindenesetre, köszönöm , hogy itt vagy , hogy olvasod a soraimat, legyen szép napod!

RichieS